A médiában megjelent rólunk
http://egeszsegmozaik.hu/eletmod/2017/07/06/nem-mindennapi-sportkozossegek.html
Beszélgetés a harcművészetekről. Másképpen négy részben.
Évtizedek óta a hadművészetek szellemében él, ami számára maga az élet, másképpen nehezen tudná elképzelni. Négy részes a beszélgetésünk, harcművészetről, szellemiségről, meditációról, életfelfogásról.
Első rész: „A harcművészet a mindennapi életet jelenti”.
Mikor és hogyan kezdődött a harcművészetekkel a kapcsolatod?
A judóval való találkozásom teljesen véletlen volt 1982-ben, édesanyám barátnőjének ismerőse volt egy rendőr, aki gyerekeknek tartott edzést, akkor nagyon tetszett. Fél-háromnegyed évig csináltam, az edzőtermet megszűntették, így edzeni sem tudtunk. Utána következett 8 év kihagyás.
Mikor és mivel kezdted újra?
A Taekwandóval, megtetszettek az ütések, a rúgások. A judóban dobások, leszorítások vannak, de már akkor is elgondolkoztatott az, hogy mi van akkor, ha valaki üt, vagy rúg és a judóban nem tanítottak olyasmiről, hogyan lehet kivédeni egy ütést, egy rúgást. Felmerült az, ha a judo után valamit elkezdek az a karate lesz, ütünk és rúgunk, meg tanulunk védekezni és támadni is. Megláttunk egy a Taekwondo hirdetést, ahol ütnek és rúgnak. Lementünk az edzésre megtetszett és a formagyakorlat is.
Utána, ha jól tudom Hapkido következett.
Igen 1999-2000 környékén.
Maga a harcművészet a Taekwondo és a Hapkido mit jelent számodra a mindennapi életben?
A mindennapi életet, ez nekem a mindennapi életem.
Az életfelfogásod is ezen alapul?
Igen, ami ezeknek a szellemi háttere.
Milyen szellemi háttérre gondolsz, és kiknek ajánlanád?
A szellemisége bárkinek, mindenkinek nagy szüksége lenne rá.
Mesélnél egy picit a szellemiségéről?
Ezek természetesen szellemi irányzatokhoz köthetőek, ez Taoizmus, Zen Buddhizmus elsősorban, még akár a sámánizmus is, félig-meddig, a lényege a természettel és önmagunkkal való harmónia, és ez úgy valósul meg, a való világban, hogy az itt és mostban lenni.
Tehát a jelenben, a jelenvalóságban.
Jelenlét igen, létezni a jelenben.
Hogyan fogadják el a jelent?
Úgy, ahogy van.
Objektíven.
A jelen az itt és most az annyit jelent, hogy nem gondolkozol, nincsenek úgymond az agyadban vagy a tudatodban. Nem foglalkozol állandóan a jövővel és a múlttal, hanem, mivel nincsenek gondolatok, ilyen értelemben a jelenben létezel.
Ez valamiképpen összefügghet azzal, hogy ha a jelennel foglalkozol, akkor a koncentrációs képességed javul, hiszen a jelenben vagy és valamiképpen a szorongásodat, vagy a különféle deficitet próbálja, vagy tudja csökkenteni ez által?
Természetesen. A jelenléted, és itt kapcsolódunk a szellemi irányzatokhoz például a koreai Zen Buddhizmushoz, úgy valósítod meg, hogy maga a zen meditációt jelent, a buddhizmusnak egy olyan ága, ahol igazából a meditációt gyakoroljuk, elsősorban. Ez egy nyitott szemű meditáció, ami arról szól, hogy te itt a jelenben legyél és vedd észre, hogy körülötted hallasz hangokat, látsz mozgásokat, mindent, ami a jelenben van, jelenleg. Fontos egy harcosnál egy harci szituációnál, hogy abszolút a jelenben létezz, és ne kalandozz el, mert akkor, bármikor támadás érhet, amit akkor nem tudsz kivédeni. A tan-jon, ezt a jógában csakrának hívják. Három csakra van kijelölve, az egyik a homloki a harmadik szem, a szív magasságában a középső, a köldök alatt háromujjnyira van az alsó. Amikor meditálunk, az alsót használjuk, amibe egy mély hasi légzést alkalmazunk, ezáltal a jelenben tudunk lenni, a lélegzésre koncentrálunk. Nyugodtságot ad, ha ide koncentrálod az energiát, illetve a légzést, ez az erőközpontja és súlypontja a testnek, ezért vagy kiegyensúlyozott. Ha az energia nem az alsó csakrában van, hanem a középsőben, akkor az érzelmeid fognak megmaradni, ha a felsőben, akkor a gondolataid csaponganak, ezért fontos, hogy az energiát levigyük az alsóba, ez nyugodtságot, kiegyensúlyozottságot, bölcsességet eredményez.
Komplexítást jelent és az életmódot maximálisan befolyásolja, ha jól értem.
Persze, ha már a reggeledet azzal kezded, hogy egy meditációval kezdesz, akár csak 10 percig már egészen másképp indul a napod, minthogy rohanvást bemennél a munkahelyre.
Számodra fontos az ezotéria?
Ezotéria, vallás, sok mindent rá lehet fogni, de ez egy teljesen hétköznapi gyakorlattá válhat, ha mindennap csinálod, ez nem egy különleges dolog, de különleges dolgokat érhetsz el vele. Sok minden lehet, empatikus megérzéseid lehetnek, empatikus lehetsz, másokkal például sok minden lehet, ha az energiádat az alsó pontba viszed, de professzionális szinten a harcművészek többsége odáig jutott, hogy saját maga előre látta ki és hogyan fogja megtámadni, neki csak annyi volt a feladata, hogy ezt az előre megsejtett támadást csak elhárítsa. Úgymond csodákat is lehet művelni vele, de ez a zenben nem cél, nem azért gyakorolunk, hogy ilyen csodálatos képességek birtokában legyünk, de akár kialakulhatnak ilyenek is. A cél az, hogy ne vesztegessünk fölösleges dolgokra energiákat, azzal, hogy állandóan agyalunk, vagy állandóan az érzelmeink rabjai vagyunk.
Ez valamelyest biztonságot ad és a légyeges dolgokra irányuló koncentrációt javítja.
Így van, ez valójában egy koncentráció, és koncentrációs képességeket fejleszt akár, vagy bizonyos stresszhelyzetekben nyugodtságot tud adni, problémamegoldó képességed fejlődik.
Szellemi, vagy fizikai szinten?
Mindkettő, szellemi és fizikai szinten.
Beszélgetés a harcművészetekről Másképpen négy részben. Második rész.
Évtizedek óta a hadművészetek szellemében él, ami számára maga az élet, másképpen nehezen tudná elképzelni. Négy részes a beszélgetésünk, harcművészetről, szellemiségről, meditációról, életfelfogásról.
Második rész: Az egészséges életmód és a harcművészet.
Valaki egészséges életmódba akar kezdeni, hogyan kezdje?
Az egészséges életmód és a harcművészet, ez érdekes dolog. Hogy mondjam? Nem teljesen függ össze a kettő, attól függ, hogy milyen harcművészetet végzel, és azt, milyen hozzáállással. Vannak olyan gyakorlatok a harcművészetekben, például a Kyokushin karatéban teljes erővel, megütik, megrúgják egymást, egy ideig eszméletlen dolgokat tudnak elviselni, de ezek nem fogják növelni az életkorodat. Magyarán az nem az egészség útja, ahogy én látom, ez egy egészség rombolása.
Ez hozzáállás kérdése is, nem?
Igen, ahogy mondod, például Taekwondóban is vannak olyan edzések, illetve edzők, akik olyan gyakorlatot végeztetnek a tanítványaikkal, amik nem egészségesek, lehet valaki azért rokkant meg, mert ilyen edzéseken vesz részt. Az edzőtől függ, hogy mit hoz ki ebből az egészből. Ugyanakkor vannak olyan harcművészetek, mit a Tai Chi, ami leginkább az egészségmegőrzést tartja céljának, de lehet azt is úgy gyakorolni, hogy ne önvédelem legyen, és ne egészségmegóvó.
Neked, mint edzőnek, mik a legfontosabb célkitűzéseid a tanítványaiddal kapcsolatban?
Egyrészt olyan módszert adjak át, ami tényleg egy egészséges életmódot eredményez, meg egészséget. Fizikálisan és akár szellemileg is egy egészséges életfelfogást-életvitelt eredményez. Ez az egyik, de a legfontosabb, hogy embereket, normális embereket a társadalom számára értékeset adni, mentálisan. Most teljesen túlhaladtunk mindenféle harcon, például meg tudjuk rúgni a másikat, de ez egy eszköz. A cél valójában, hogy meg tudjuk azt, hogy gyakorlás által, egy egészséges fizikai létet biztosítsunk, meg egy egészséges szellemet, egy olyat, ami használ a társadalomnak, maximum nem árt. A harcművészettel rombolni is lehet, az edzőtől függ mit tart magának fontosnak és, mit akar kihozni a tanítványiból.
Sokan, ha valaki a harcművészet szót hallja meg a másik ledöngölését semmibevételét tekinti. Ebben, kinek lehet felelőssége?
Egyre jobban haladunk ebben az irányba, a harcművészetben a zen, vagy a meditáció megjelenik, ezt akár keleten is egyre kevesebb edzőteremben látjuk, ahol ezek megjelennek, és, amit te mondtál arrafelé halad a legtöbb harcművészeti ág. Régebben a Japánok is próbáltak valamiféle szellemiséget belevinni, szamuráj szellem, stb. Ahogy elnyugatosodik a távol kelet is, ezek teljesen kikopnak a végén lesz belőle K 1, ketrecharc. Az lenne a cél, hogy kipróbáld a 100%-os harci helyzetben, hogy működik ez az egész.
Én azt látom, hogy valaki azt a szellemiséget, amit te képviselsz, amiről beszélsz, ahhoz erős szellemiségűnek kell lennie, és erősen ragaszkodni, ahhoz a szellemiséghez, amiben hisz, és amiben, a mindennapi életben valamilyen segítséget adott. Hozzád az edzőteremben látogatóknál, hogy látod szükségük van erre a szellemiségre, egyáltalán nyitottak e erre?
A szó eredeti értelmében nagyon kevesen űznek harcművészetet. A do kifejezés az utat jelenti, vagy művészetet, egyfajta szellemi utat jelent. Judo, Hapkido, Taekwondo, is a nevükben képviselik az utat, szellemi utat is akarnak járni, de ez már csak a nevükben van benne, de a gyakorlatban, amit megvalósítanak nem. Mindenki rájött arra, hogy tömegeket beszervezni pénzt megmozgatni, vagy szponzorokat szerezni csak sportteljesítmény elérése árán lehet, nem azzal, hogy formagyakorlatokat gyakorolunk, vagy meditálunk, az senkit nem érdekel, az viszont igen, ha elmész egy sportversenyre és lerúgod a másikat, nyersz egy aranyérmet világbajnokságon, Európa bajnokságon, pénzt fogsz kapni. Mindegyik harcművészet sodródik a sport irányába. A Taekwondo olimpiai változatánál (WTF) komplett edzői team van, van gyúrójuk, van mentális edzőjük. Van más irány a cirkusz iránya, amikor olyan bemutatókat tartanak, ami elkápráztatja az embereket, a harmadik a ketrecharc, ami az előbbi kettő keveréke. Több irány van, de egyik sem az, ami az alapítók eredeti iránya volt, azaz, hogy a fizikai és szellemi edzés által, leginkább mentálisan fejlődjünk.
Ha jól értem, te az eredeti útról nem vagy hajlandó letérni.
Az a lényege, hogy a zennek, nincs semmi, amiben hinned kellene, azt mondja a Buddha ne higgyél, még az én szavaimnak se, hanem meditálj, tapasztalj, és, amit már megtapasztaltál, na abban már hihetsz. Nekem tapasztalatom van a dolgokról nem hitem, abban hiszek, amit már megtapasztaltam.
Beszélgetés a harcművészetekről. Másképpen négy részben. Negyedik rész.
Beszélgetés a harcművészetekről. Másképpen négy részben. Negyedik rész.
Évtizedek óta a hadművészetek szellemében él, ami számára maga az élet, másképpen nehezen tudná elképzelni. Négy részes a beszélgetésünk, harcművészetről, szellemiségről, meditációról, életfelfogásról.
Negyedik rész: Harmóniában élni nem ártani a mindenségnek.
Lehet, hogy rosszul fejezem ki magam, de manapság a normák is keverednek, lassan a normális a deviáns, te a harcművészek között, mikor próbálod a mesterek példáját követni. Te a tág közösségbe, és ezt nem pozitíve, vagy negatíve értékelem deviánsnak számítasz?
Mindenképpen, amit én csinálok a nagy átlagnak, ha azt tarjuk normálisnak, akkor, amit én csinálok, az nem normális tevékenység, ilyen értelemben deviánsnak minősül. Semmiképpen nem átlagos, amit én csinálok, semmilyen szinten nem átlagos.
Az étkezésnek a sportban, milyen szerepe van nálad, nálatok?
Erre külön tudományág fejlődött ki, a sportokban is benne van, mennyire hihetetlenül nem mindegy mit eszel.
Redukáljuk a te életedre.
Nem hiszek benne, nyilván vannak étrend kiegészítők, amikkel a teljesítményedet fokozhatod, abban az esetben, ha sportoló vagy, és le akarsz győzni másokat a sporteredményeiddel, illetve a sportversenyeken, akkor nyilván van ilyen. Az én életemben az étkezés nem feltétlenül a harcművészetek űzése miatt, vagy maximum a harcművészetek szellemisége miatt olyan, amilyen. Nem mondom, hogy vegetáriánus vagyok, de alapjáraton sem szeretem a húst, törekszem, hogy egy héten maximum egyszer vagy kétszer egyek, de ez nem eldöntött dolog.
Úgy látom a te harcművészeted, nem jelent egy kalitkát.
Nem, mindenki úgy alakítja, ahogy akarja.
Párt, is ez alapján választottál?
Biztos, hogy ez is szerepet játszott, hasonló a hasonlót vonzza. Az ellentétek vonzzák egymást, az nem azt jelenti, hogy a szellemiségnél, mert vitát okoz. Fizikálisan lehetséges, de szellemiségben szerintem a hasonló a hasonlót vonzza, nálunk legalábbis így volt.
Gyereknevelésnél hasonló lesz szerinted?
Eléggé.
Miben nyilvánulhat meg nálatok?
A feleségemnek van teje, tehát a gyerek féléves koráig biztos nem kap mást, mint tejet. A másik, ami egészen deviáns a többi kismamához képest, a feleségem a terhesség alatt folyamatosan járt edzésekre, nyilván visszafogottan. Járt terhes jógára, meg szülés előkészítőre, jelenleg a kislányommal baba mama jógára jár, ez Indiához köthető. Ami meg nagyon deviáns, hogy nem feltétlenül babakocsit használunk, hanem hordozó kendőt, sokan főleg az öregek megszólják.
Mindenki a saját terhelhetőségének megfelelően, de érdemes nem abbahagyni a mozgást, ha már mozgott. A szülés nagyon megterhelő a szervezet számára, kitartás, állólépesség, fájdalomtűrő képesség kell.
Volt egy gerincsérved, amikor műtétet javasoltak, de te nem feküdtél kés alá, a műtéttől elzárkóztál, mint később kiderült igazad lett.
Az a baj orvosok az átlagemberből indulnak ki, amikor a regenerációt, gyógyulási képességet nézi. Egy nem sportoló sajnos nehezebben regenerálódik egy ilyen sérülésből, van, aki tudja, aki sportol megedzi azokat az izmokat, amik a gerinc mellett vannak, és így tehermentesíti a porckorongot. Van egy alternatív terápia is például gyógytornászoknál, aki k tudják, hogy bizonyos esetekben elkerülhető a műtét.
Jártál Dél Koreában, mi magyarok, mit tanulhatnánk tőlük?
Válasszuk ketté. Dél Korea egy nagyon modern ország is, a koreaiak és japánok nyugatiasodnak. Sajnos a modern Koreából nagyon sok hülyeséget is lehet tanulni, a koreaiak ősi kultúrájából szinte mindent, ha foglalkozunk, ezzel közelebb kerülünk a saját ősi kultúránkhoz, ami Ázsiából származik, ahol olyan kultúrával találkozunk.
Utolsó kérdésként, mi az életed mottója?
Ajjaj, nincsen mottóm igazából, olyasmi, lehetne: „nem nyomot hagyni, vagy nem hagyni nyomot”. Ha úgy veszel el valamit a természettől, hogy azt nem rongálod, ne romboljak. Persze, ha tanítasz valakiket, akkor azokra mégis hatással vagy, ilyen értelemben, az ő tudatukban biztos van egy lenyomat. Megmutatok valamit, de nem kényszerítek senkit, arra hogy ezt kövesse.
Elmondok egy történetet. Négy évszak tanítása a címe, azt hiszem. Volt egy mester, voltak tanítványai, amikor télen esett a hó, a mester ellapátolta a havat az útról, etette a madarakat és csinálta, amit télen szokás, tavasszal virágba borultak a fák, vetett művelte a földet. A tanítványok követték, amit a mester négy évszakon át csinált, minden évben. A mester csendesen meghalt. A tanulság, mindig a természettel összhangban működni és elfogadni, amit ad, elfogadni, amit elvesz. Nem erőszakosan beavatkozni, hanem valamilyen harmóniában élni, és akkor nem fogsz ártani a mindenségnek.
Írta: Kulcsár Péter
